Sziasztok! :)

Azt hiszem, most vesztette hitelét, hogy nem sűrűn osztogatok öt csillagot. Úgy tűnik, egész eddigi olvasói pályafutásom legjobb évében járok, ugyanis egy újabb emlékezetes könyv értékelését hoztam, ezúttal egy meséét.
Igen, 17 éves vagyok és mesét olvasok. Mégis miért?
1. Én szeretem a vért meg a hulló embereket, igazán, de néha jó egy kis álomvilágba is bezárkózni.
2. Ez a mese nem ám a kiszámítható, herceg megmenti a királylányt típusú történet.
Nézzük is, hogy mit rejteget!

Cselekmény:
A szerző fantasztikusan válogatta össze és vegyítette a klasszikus mesei fordulatokat, miközben egy stabil lábakon álló történetet épített fel, ahol talán látod, mi fog történni, talán nem, de mindenképp visz magával, és nem válik unalmassá egy percig sem. Szeretjük a tőmondatokat. Amit még jobban szeretünk, az az események megfelelő időzítése és elnyújtása, amibe itt nemigen lehet belekötni.
A kaland izgalmas, a romantika szép (és pont eltalálta az ízlésem), a dráma átérezhető.
Tökéletesen kikapcsol a hétköznapokból, lélekemelő, olvasás után sokáig érezhető a hatása.


Karakterek:
Egy mese olyan hősökkel, akik regénybe illően kidolgozottak. Néhány tipikus szereplő felbukkan, de ennek van helye és szerepe, nem a fantázia hiányából fakad. 
Nézzük is a nagy hármast:

Nem is tudom, hányszor találkoztam olyan női karakterrel, aki nem túl maszkulin, de nem is a végletekig törékeny hölgy. Én maximálisan támogatom az aranyközéputat.
A megmentésre váró, kényes, naiv királylányok taszítóak, és meglehetősen negatív képet mutatnak a nőkről, míg a túl maszkulin, harcos típusnak is sikerült párszor elvetnie a sulykot, teljesen kifordítva a nőket magukból.
És akkor itt van Felix. Bátor, talpraesett, önálló. Fára mászik, karddal jár, és szép ruhákról, szerelemről álmodik. Ó, igen! Hajrá kard és szoknya!


Edmund egy egyszerű álmodozó, akiben ott rejlik a harcos hős, és aki igyekszik mindig a legjobb döntést hozni. Ehhez hol tartja magát a szabályokhoz és szokásokhoz, hol szembefordul velük. Kételkedik magában, de amikor elérkezik a tettek ideje, képes kétségeit félredobni. Igazság szerint a regényes álompasik tanulhatnának tőle. Részemről


Azt hihetnénk elsőre, hogy nincs új a nap alatt a kívül maguknak való, belül mégis érzelmes hősök terén. Úgy érzem, van. Sir Marcus üdítően nem emlékeztetett senkire és semmilyen sablonra, mégis igaz rá a fenti jellemzés. Na, ez a valami!


Hangulat:
A mesei atmoszféra működik, emellett olyan hősi, lovagkori hangulat is átjárja, hogy szinte hallottam a muzsikus játékát olvasás közben. És persze a lant zenéjét.


Világépítés:
Tomcsik Nóra mesevilága alaposan kidolgozott, a sárkányok és sok más mítosz mellett földrajzilag is részletes, nem beszélve a különböző népek, szokások, történelem ismertetéséről. Mindezt izgalmasan, krónikásan tálalva. És még függelék is van.

Kedves fantasy-szerzők!
Így kell ezt. 200 oldalon belül is.
Greetings,
Egy A hercegnő és a sárkányok dala olvasó


Nyelvezet:
Erre nagyon kíváncsi voltam, ami az írónő könyveivel való ismerkedést illeti, és azt kell mondjam, ezzel vagyok az egyik leginkább elégedett. Magas színvonalú, szívből örülök, hogy a megcélzott korosztály ilyet is olvashat mai szleng és egyszerű tőmondatok kavalkádja mellett.

Tanulság:
Igazán nincs kimondva, de úgy hiszem, működik.


Borító:
Hogy ne csak a belbecsről szóljunk, a csomagolás is igen figyelemfelkeltőre és szépre sikeredett.
A "korongos" borítóhoz volt szerencsém (ezt láthattátok a bejegyzés elején), igazi szépség, az a néhány rajz a könyv lapjain ugyancsak.


Szóval, újabb üdítő öt csillag kortárs magyar könyvnek!
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne izgalmas kalandot és romantikát átélni, elmerülni egy alaposan kidolgozott fantáziavilágban, pár ütős karaktert megismerni, vagy gyermeki lelkét egy jó mesével felébreszteni.

Ezek után Tomcsik Nóra kevésbé lélekemelő, első világháborús regénysorozatára még kíváncsibb lettem. 

To be continued...