OlvasóNapló: L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója - A teljes történet

május 12, 2018

Sziasztok! :)

Ma L. J. Wesley egyik naplóregényéről hoztam értékelést. A műfajhoz hűen naplóformátumban írtam, spoilermentesen.
Hasonlóan építettem fel, mint Benyák Zoltán: A nagy illúzió c. könyvének értékelésében a jegyzeteket. Ha azt még nem olvastad, itt egy kis gyorstalpaló:
Római számok: azt jelölik, hányszor tettem le a könyvet, itt azt az oldalszámot is hozzáírtam, amelyiknél letettem.
+ elemek: az olvasás napjait is jelöltem, pontos dátummal

Nem is húzom tovább, vágjunk bele!



Szerző: L. J. Wesley

Cím: Egy űrállomás-takarító naplója - A teljes történet

Kiadó: Mogul

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 300







2018. 05. 03., első nap 

I.

25. oldal
Nem akartam ilyen gyorsan letenni, de olthatatlan szomjam volt egy kis olvasás után, miközben nincs időm. Rip.
Na de: logikailag megkérdőjeleznék egy részt az előzményben, egyébként halad, bele lehet kerülni.
A napló eddig tetszik, igazán naplószerű, érzelmek is megjelennek a napi tevékenység kapcsán. A fogalmazásmód  telitalálat, az enyém is hasonló. Lehet, hogy nem beszélek senkihez, de akkor is van néha E/3, poénok, miegymás.


2018. 05. 05., második nap

II.

71. oldal
Huh, na ez nem lesz egyszerű.
Igazából a történet továbbra is visz magával. A rövid bejegyzéses formátum mellett még inkább, a sűrűbb tagolás mindig eléri, hogy többet olvassak. 
Nem világmegváltó (nem is kell annak lennie), de jó, amolyan fénykardmentes A közelgő vihar, Alan Dean Foster tollából. Lefordítom: több sorozatból, könyvből jól ismert fordulatok és elemek jelennek meg, mégsem tudom előre kitalálni őket, mert patentul össze van rakva, és érzem, hogy L. J. Wesley áll mögötte, nem a műanyag bestsellert akarok, de görcsösen összeollózás.

Ami már kevésbé jön át, az a karakterdráma. Meg maguk a karakterek. Maxtől kapunk ugyan leírásokat a többiekről, de valahogy hiányzik minden más. Leírásba még nem igazán szeretek bele, az utóbbi időkben ráadásul eléggé el lettem kényeztetve ezen a téren. Kaptam megnyerő, utálhatatlan, kidolgozott szereplőket, akiket gondolatokon, tetteken, párbeszédeken, érzéseken keresztül ismertem meg. Attól, hogy E/3. volt a szemszög, még személyesebbnek érződött, mint néhány karakterszemszög.  Egy naplóba nehezebb ezeket beleépíteni.
Akadnak párbeszédek, és legalább Max gondolatai, érzései, de sehogy sem akar átjönni, pedig én igyekszem. Ez a cselekményre is rányomja a bélyegét, ha nincs kiért izgulni, akár az Armageddon is eljöhet fehér lovon, nem lesz ugyanolyan katartikus. 

Számomra Fekete Juditnál (Az őrület határán) például működött a naplóformátum, sikerült velem megszerettetnie főhősét, és a mellékszereplők is kiváltottak belőlem érzéseket, szimpátiát, lett egy benyomásom róluk. Pedig az is egy szemszögön keresztül mutat be mindent, és azt hiszem, kevesebb a párbeszéd, meg a többi karakter szerepe. (Igen, tele leszünk más könyvekre utalással)

Remélem, hogy csak gyökér időszakom van, ami elmúlik, és elkezdek valami képet kialakítani Wesley hőseiről. Azt leszámítva, hogy Lydia már most elég ellentmondásos. Érződik, hogy ő lenne itt az erős, független nő, és ez eddig rendben is van, de a kissé bunkó keménységen kívül rá van erőltetve egy "nem vagyok amúgy rossz ember" második tulajdonság, és ennyi. 
Nem akartam folytatni a szimpátia erőltetését, ezért pihentettem kicsit.
Beszélniük kéne Max-szel. Mindenkinek. 

Eddigi állás: az öt csillagot már bukta, de azt úgy se osztogatom sűrűn. (Itt nem ér mutogatni utóbbi két értékelésemre)


2018. 05. 06., harmadik nap

III.

90. oldal
Ó, hát ez nem lesz jobb. 
Annyira nem szeretnék belekötni mindenbe, de nem tudom sem komoly, sem kikapcsoló olvasmányként kezelni. Komolynak túl sok hibát látok benne, kikapcsolódásnak meg nem eléggé "sitcom". 

Ez paródia a címkék szerint, ugye? 
Az a része rendben van, továbbra is érkeznek a jól ismert fordulatok, most már szófordulatok tekintetében is. 

Hát nem tudom, az eddig felhozott két könyvnél jobban működtek a dolgok. A közelgő vihar épp elég komoly volt, Az őrület határán kellően sitcomhoz hasonló.
Becsületére legyen mondva, nem egy-két oldalban rendez le meghatározó történéseket, és továbbra is meg tudott lepni egy-egy fordulattal, de nem javul a karakterdráma. Még a vígjátékokban, akár a paródiában is van helye, és tud olyan átérezhető lenni, hogy azt hiszed, könyvet/műsort váltottál, de ehhez kell ugye, hogy megszeressük a hősöket és a köztük lévő kapcsolatokat. 
A terjedelem nem kifogás. Újabb példa, bocsássátok meg: A kis herceg.

Szóval, eddig úgy néz ki, ha nem gondolkodsz el rajta, akkor egyszeri olvasásnak jó. Legalább fel kellett építeni, nem egy faék.

IV.

113. oldal
Na, tudsz te, ha akarsz! Huh, mennyire örülök ennek. Erről beszéltem: itt van Felp, akiről végre van valami benyomásom, ráadásul nagyon is szimpatizálok vele. Max is alakul, a barátságuk kibontakozása meg egyenesen imádnivaló. 
A történet továbbra is adja neki, nincs még veszve az a 4,5 csillag. Így tovább, és megadom!


2018. 05. 11., negyedik nap

V.

155. oldal
Ne, ne, ne, ne...
(Csak így zárójelben: egen, volt egy angol érettségi olvasás közben, azért ilyen kései a negyedik nap)
Ami eddig működött, már az is kezd elromlani. Bejött pár felesleges, egyszerűen lerendezett csavar, kis logikai kérdőjelek Max viselkedése terén, és újabb átérezhetetlen kapcsolat karaktermentes karakterrel. Na meg a paródiába egyébként tökéletesen illő, tipikus reakciók. 
A humor jó, a paródiajellegbe nem köthetek bele, minden más viszont igencsak hagy kívánnivalót maga után.

És akkor elérkeztünk legnagyobb problémámhoz a történetekben: hol a fonal?
Mármint, igen, halad valamerre a sztori, de nem hosszútávúan, csak a következő esemény látszik tisztán. Hát... eztet nem szeressük.

VI.

187. oldal
Na most bejött pár olyan pillanat, amikor a szerző kiszól a karaktere mögül. Vagy a naplóból. Kezd széttörni az érzet, hogy ez egy történet valahol, nem pedig egy fehér papírhalom, amiben betűk értelmes és összefüggő, elképzelhető szöveget formálnak (értsd: könyv)

Az eleje jobban tetszett, most már be van állva a felesleges, rövid úton lerendezett csavarokra, átérezhetetlen karakterdrámára, és amit kapunk a hősökből, már nem tud meggyőzni. Igazság szerint már csak a cameókat várom.
P.s. Megvilágosodtam, mire emlékeztet ez. A Jedik örököse! Csak továbbra sincs fénykard. Nem akarok senkit riogatni, de én arra a könyvre 2,5 csillagot adtam molyon. Ez meg 3,5-nél áll jelenleg.

VII.

259. oldal
Őszintén mondom, bármelyik könyvnek becsületére vált volna néhány történés itt, mások meg jobban idegesítettek az eddigieknél. 

Kezdjük a jóval. 
L. J. Wesley nem kíméli a karaktereit, és komolyan leesett az állam a gondolatra, hogy ez hogy nézne ki egy olyan könyvben, ahol vannak kedvenc szereplőim és kapcsolataim, na meg ütős cselekmény, aminek a tetőpontján jutunk el ahhoz a pillanathoz, amiért küldöm a virtuális pacsit az írónak. Hát beigazolódott: az Armageddon eljött fehér lovon, és a hatás elmaradt.

Volt, amikor beültem a moziba azzal, hogy most mindenkit szeressek meg és haljanak meg. Ez pozitív (és enyhén wtf), de amikor azért szurkolsz, hogy haljanak már meg, legyen vége, mint itt... az már nem annyira.

A cameo megoldásáért piros ponty, de az újabb töltelékfordulat már enyhén az idegeimre ment. Elkezdtem nem figyelni semmire, mert azokat látom, amiket azelőtt százszor leírtam. Kár érte, mert merész, hullanak a szereplők, fordul a megítélésük, csak hát eddig milyen alap volt hozzá, amitől megalapozottan elájulhatnék?


2018. 05. 12., ötödik nap

VIII.

Vége
Újabb meglepő fordulat, sokáig tetszetős történetvezetés, hogy aztán mégse mondhassam azt, hogy szerencsére visszatért a kezdeti jó elemekhez. Az emberi reakciókkal egyre kevésbé értek egyet, a vége összecsapott, és újabb logikai kérdőjel zárta csillagközi kalandjainkat. 

Összegezzünk!
Az Egy űrállomás-takarító naplója -A teljes történet egy gördülékenyen olvasható, néhol kalapemelős elemekkel operáló olvasmány, amit nehéz komolynak vagy könnyednek tekinteni, valahol a kettő közti nem épp jó egyensúlyt próbálja tartani. 
Cselekménye sokszor nem kiszámítható, de tele van üresjárattal, karakterei kidolgozatlanok és irreális logikát követnek a reakcióik, szájuk nyomokban hozzáadott mondatokat tartalmaznak. Ez a paródiajelleget erősíti. Elgépelésekre felkészülni, logikai bukkanókkal vigyázni. Humor van, jó is, néhány időzítésen kell csinosítani. 

Igazság szerint eddig nem tudtam meghatározni, mi érne nekem 3,5 csillagot. A 4 már kevésbé emlékezetes, közepes-jó olvasmányoké, a 3-hoz fel kell idegesíteni. Ez - mondjuk úgy - köztes állapotban lebeg.
Eltántorítani senkit nem akarok, mert sokaknak bejött. Olvasgassatok értékeléseket, idézeteket, és ha mellette döntötök, kezeljétek helyén. Lehetőleg ne életetek karaktereinek megtalálása után vágjatok bele. Kivéve, ha a többséghez tartoztok, akik meg tudták szeretni őket. 

You Might Also Like

0 megjegyzés

Molyon is fent vagyok ;)

Keress a Facebookon ;)

Heti népszerű