Sziasztok! :)

Ma egy spoilermentes értékelést hoztam Gabriella Eld legújabb kisregényéről, a Legendák a Bagolyvárosból első részéről.

Odalent az utcaszinten minden úgy festett, mintha mindig éjszaka uralkodna, és az emberek, akár a baglyok, folyamatosan ébren lennének. Igazi bagolyváros.

Bebizonyosodott számomra, hogy Gabriella Eld és A. M. Aranth tényleg külön stílusok. Várjátok ki, nem véletlenül kevertem bele a "kollégát" (azon túl, hogy valóban fantasztikus külön világot alkotnak).
Na de! Nem ez az egyetlen dolog, ami körvonalazódott bennem Gabi eddigi írásait (leszámítva az Érzések Jordan számára-t, mert ahhoz még nem volt szerencsém, rip) olvasva.

Mi az, ami itt is - most már esküszöm, védjegyként - megjelenik?

1. Mindennek szerepe van
Nem mindegy ám, milyen adottságod van, hogy esnek be az ablakodon, mit ábrázolnak a tetoválásaid, hányas a lábad (jó, az pont mindegy), a történet vagy karaktered szempontjából valami szerepe tuti lesz. Kibúvó nincs. Keményen vagy vezetve, szokj hozzá.

2. Minden élő és wtf... főleg élő
Tudod van az, amikor a párbeszédek természetesek, a karaktereknek van saját stílusa, szóhasználata, betegségei, külső/belső hibái, miegymás (személyiséget már nem is említem), és azt mondod, "ez életszagú, testvérem!"
Hát, valakinek sikerül mindig még tovább vinnie a dolgot, és bedobja a "wtf"-et, ami ugyanúgy ott rejlik mindenkiben. Amikor akkora gengszter vagy, de szárnyas banán van a zoknidon és tejet iszol.
Könyörgöm, és tényleg :D

3. A karakterek fontosak... és tökéletlenül szerethetők


Valamit megmagyarázhatatlanul kedvelek benne. Azt hiszem, egy ilyen karakter is állandó elem. Igor nem egy rossz ember, és semmiképp nem egy unalmas ember. Valóban rejtélyesebb, mint Kasja, nem mond ki mindent. Nehezemre esik összefoglalni a karakterét, mégis érzem, hogy valódi srác lehetne a szomszédból.
Bevallom, a valódi szomszédsrácokról a legnehezebb összefoglalót írni, (látnátok a próbálkozásaim az Until Dawn c. videojátéknál), és talán ez rendben is van.


Azt hiszem, meg is van a kedvenc!
Csodálatos élőhalott ez az ember, igazi azonosulnivaló: sápadt, közömbös, nem szereti az embereket, ellenben a komfortzónáját nagyon is, és nehezére esik nem ítélkezni első látásra. Ebből az alapból kiindulva nem rest változtatni, a rendes és bátrabb oldalát is megismerjük. Vele együtt, akiből a felforgatott élete és a szorult helyzet hozza elő a segítőt, vagy épp az irányítót.
A szófordulatairól nem is beszélve!

De egy Blankenschwifttel csakis egy másik Blankenschwift kekeckedhetett, senki más.

Mostanság nagy bajban vagyok a badass női hősökkel. Alapvetően szeretem és támogatom őket, de az utóbbi időben nem szeretik eltalálni az arany középutat. 
Feyre Archeron a Tüskék és rózsák udvarából számomra már túl meggondolatlan volt, Lina Bard a Gyülekező árnyakban elkezdett a "túl tökéletes" irányába billenni, na de mi a helyzet Kasja Blankenschwifttel?
Kasja kemény. Időnként talán túlságosan is. Nem finomkodik, nem kér szépen, nem fél szembeszállni senkivel, de hamisítatlan "Wonderwoman": kiáll minden kisebbségért, a nőkért aztán különösen; irányít, amikor mindenki más elveszti a fejét; nem naiv, de ha kell, bizalmat szavaz annak, aki többet tud tenni az ügy érdekében, mint ő. És megeszi a pizzát a földről. Minden jó kapcsolat alapja. 
Megjegyzem, a Blankenschwift jó vezetéknév!

Őt szerettem volna még kiemelni. Zseniálisan lett összerakva és kibontva a karaktere, na meg ahogy változik. Ezt látni kell! Sorry, olvasni.

Összességében elmondható, hogy fontos a múltjuk, a gondolataik, a véleményük és érzéseik, ami karakterközpontúvá teszi a kisregényt, de ez Gabriella Eldnél nem újdonság.

Legnagyobb bánatomra én emberből voltam: törékeny csontból és sérülékeny bőrből.

4. Humor és a nyelvezet
Gabi lenni nagyon humor és szólni közvetlen hangnem. Életszerű, nagyon közvetlen hangnem. És néhány mondat "külföldiül". Nem a zavaró, hiteltelen fajtából.

5. A cselekmény kiszámíthatatlan
Hőseinken túl az is rejteget izgalmakat, ami történik velük. Szabályosan megvilágosodtam néhány fordulatnál, hogy mennyire gyanút foghattam volna, de nem jött össze. Nem teszem hozzá, hogy sajnos. Itt aztán van szakértelem a csavarok beágyazásában (de műszakira sikeredett ez), mi mikor, hogy, és a hatás nem marad el, amellett, hogy ezek a csavarok a nagy egészbe is beépülnek, és stabil géptestté (történetté) állnak össze, ahol mindennek szerepe van. 
Most, hogy a keretes szerkezet is megvan az értékelésben, ugorjunk a második részre, amiben többek közt megmagyarázom A. M. Aranth felbukkanását.

A kiadóváltás jobban nem is sikerülhetett volna Gabi számára, már a kiadó profiljába is annyira illik a Talpig feketében, hogy "enyhe" déja vüm támadt olvasás közben, egészen pontosan az Oculusra emlékeztetett, A. M. Aranth tollából. Nem kopi, csak néhány hasonló elem, hangulat, és talán az enyhén magas koffeinbevitelem teszi. Remélem.

A borító lélegzetelállítóra sikeredett, nagyon illik az egész könyvhöz hangulatában is.
A fülszöveg ígéretes, bár nehezen hittem el utána, hogy csak +12. Ez már egyéni szoc.

A sok jó mellett hogy mi lehet a baj, azon igazán el kell gondolkodnom, egy szóval apróságok. 
Van pár elgépelés, de ezt nem szoktam felróni, na meg ismétlések. Egen, elég reális és illő háromszor is elgondolkodni a felforgatott életen, de minden egyes alkalommal megjegyezni, hogy "bilincs van rajtam", háááááát.. nálam kevésbé ment el.

Most elgondolkodtam, hogy 4,5 vagy 5 csillagot adjak, de végül az ötös mellett döntöttem, és négy okom van rá:
1. Igazából fogalmam sincs, miért vonnék le kerek felet, ahogy látjátok.
2. Még ha egyéni véleményben le is vonnám, az össz százalékát szeretném azért kilencvenöt körül látni.
3. Motiválónak, hogy jó az irány.
4. Már rég letettem arról, hogy kedvencnek jelöljek molyon minden öt csillagost. :D

Egy szó, mint ezer, ajánlom mindenkinek, akinek felkeltette az érdeklődését, vagy kedveli az író eddigi munkásságát.
Mellé egy kis pizzát javasolnék. Vagy sokat.