Sorozatértékelő: Ikercsavar Krónikák

június 30, 2018

Sziasztok! :)

Ezennel útjára indítom a sorozatértékelőt, aminek első bemutatásra szánt alanya egy különleges fantasy trilógia lesz.
Szerzőnk Gabriella Eld, már nem elsőkönyves, de még mindig új csillagnak tekinthető, aki közelebb hozott kicsit (jó, nagyon) a kortárs magyar irodalomhoz abban a időszakomban, amikor az egész horizonton csak romantikus és/vagy erotikus könyveket ismertem hazai íróinktól (ami nem annyira az én világom).
Az egykötetesekre és három részes sorozatokra esküszik íróként. Elsőként kiadott trilógiája az Ikercsavar Krónikák nevet viseli, és fantasztikus. Pont. Jó, kifejtem, de előbb az intro:

Emlékek Jordan számára (Ikercsavar Krónikák I.), fülszöveg:

Jordan Norris senki. 
Iskolába jár, kosarazik és szeretne végre barátnőt szerezni magának. Átlagos. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe egy keménykalapos idegen, akit bár sohasem látott azelőtt, haza akarja vinni. Utazás veszi kezdetét egy letűnt világba, tele ismeretlenül is ismerős arcokkal, hogy Jordan visszakapja az emlékeit és újra egy készülő háború élére állhasson, mint kilencvenkilenc évvel ezelőtt. Eljött az ideje, hogy elfeledje eddigi életét és megvédje mindazokat, akik régen fontosak voltak a számára. A rideg herceget, a bánatos fiút, az ezerarcú lányt, a félvér fenevadat, a vágott nyelvű zongoristát, a viharszívű angyalt, no meg a rejtélyes idegent, aki mindennél jobban szereti őt a világon. 
De mindez elég nehéz feladat tekintve, ha nincsenek emlékeid.


Felépítés:

Szeretem a trilógiákat, a könyvsorozatok közül az egyik legjobban. Sokféleképp és kiválóan felépíthetőek. Valamelyik a bevezetés-tárgyalás-befejezés koncepciót képviseli. Valahol az első kötet magában zárt egészet alkot, a konfliktusa megoldódik, ezáltal lazábban kapcsolódik a folytatásokhoz. A folytatások ellenben szorosan összeköthetőek, lásd: A mágia árnyalatai.Személyes kedvencem, amikor elindul egy történet az első részben, amit továbbvisz a második, de csavar rajta a kötet egy pontján, és végül ennek az "átfordult" történetnek láthatjuk a megoldását a befejezésben. Hogy miért hoztam fel ezeket?
Az Ikercsavar Krónikákhoz hasonló trilógiával még nem találkoztam. Itt végiggondolva a cselekmény folyamát, egy olyan hármas bontakozott ki a lapokon, amiből az első kettő kapcsolódik szorosabban, és ez jól áll neki.

Cselekmény:

Történetünk az átlagos emberi környezetből és mindennapokból indulva tart egy frenetikus, és egyre több fantasztikus elemmel operáló végkifejlet felé. Fő mozgatórugói a bosszúvágy, szeretett személyekért folytatott küzdelem, valamint a nagyravágyás. A bosszúszomj indítja el a cselekményszálakat, a további szálakon (amik vagy előbb, vagy később jelennek meg) pedig a karakterekből szeretteik váltják ki cselekedeteiket, vagy a vágy, hogy minél hatalmasabbak legyenek. Szerteágazó a történet, sok szereplővel, így nem teljes a motivációk listája, de amit a cselekmény lényegének tekinthetünk, az ezeken az alapokon nyugszik.
Küzdelmekkel teli, múltba révedő és kalandos részekkel találkozhatunk, a karakterek mindennapi életének kiragadott képeivel fűszerezve. De milyenek is azok a karakterek?

Karakterek:

Ez a legerősebb, leghangsúlyosabb pontja a történetnek. Elvétve találkozunk gonosznak vagy jónak nevezhető szereplővel, a többi egyszerűen nem elég fekete-fehér (ami csak jót jelent). Az "alapcsapat" nyolc fős és nagyon egyedi. Világosak a motivációik, többen jó azonosulási pontot adnak, és végtelenül tökéletlenek: testi és erkölcsi hibákkal rendelkeznek, betegségek és függőségek jelennek meg szép számmal, de mindenek előtt igen erős saját karakterük van. 
Hát igen :D
Az érzékeny, szeretetéhes férfi hősök nem gyerekes, nyápic alakokként csapódnak le, hanem szerethető, odaadó férfiakként. Akik kívánnivalót hagynak maguk után, azok a nők. A gyengébb felhozatalban instakirálynőket, butácska lányokat, határozatlan jellemeket, és magukat könnyelműen odaadó karaktereket találunk. Vannak elvétve temperamentumos, férfiakat megszégyenítő nőink is, ez erősíti azt a félelmem, mi szerint a ló két oldalán fognak állni a jövőben is. Szerencsére akadnak köztük szerethető azonosulnivalók.
Egy mondatban még az egyediségről: punk vámpír, zongorista pokolbéli, borderline angyal.

Világ:

Négy világ jelenik meg: az emberek létsíkja, az elementálok létsíkja, a Pokol és a Menny.
Jól felépített, keveri az ismerőst az újjal, a Poklot és Mennyet újszerűen ábrázolja, de logikusan.

Érdemes még odafigyelni a nyelvezetre, sokat lehet tanulni a szövegből. Igényes, stílusos és nem erőltetett. Előfordulnak szóismétlések, és pár szerkesztési hiba maradt a könyvekben. Ez nekem nem rontotta az élményt, de ahogy észrevettem, sokan megjegyezték, úgyhogy készüljetek fel.
A lezárás nem szájbarágós, el lehet gondolkodni rajta.


Összegezzünk:
Én tudom ajánlani mindenkinek legalább egyszer, hogy megtapasztalja ezt az újszerű élményt.
Izgalmas történet, jól kidolgozott világban és karakterekkel, igényesen megírva.
Aki érzékeny a vallás fricskázására... hát, tapasztalatból mondom, hogy túlélhető az első sokk után, de ez tényleg lehet személyfüggő. Vér, halál és gyomorforgató dolgok vannak, szerintem 16 év felett nyugodtan olvasható (érettségtől és idegzettől függően, természetesen).

Emlékek Jordan számára: 5/4,5
Remények Jordan számára: 5/4,5
Érzések Jordan számára: 5/5

* * *

Végül pedig néhány kedvcsináló idézet:

Utoljára fogdosta össze egy részeg vámpír a zongorám!

Úgy éreztem, hogy ezer éve nem voltam boldog, és még ezer évig nem is leszek, amíg mindenki, aki engem próbált védeni, biztonságban nem lesz.

Sose láttam még ennyi perverziókkal küzdő elmebeteget egy rakáson, pedig majdhogynem a Pokolban nevelkedtem.

Mindenesetre utáltam, amiért az idősebbek azt hitték, hogy csak azért, mert fiatal vagy, te nem lehetsz fáradt. Vagy szomorú. Csak azért, mert fiatal vagyok.

Az egyikük olyan volt nekem, mint a fiam, a másik meg, mint az öcsém. Egyik rosszabb volt a másiknál.

Vajon lehetséges az, hogy egy testben két lélek lakjon, két különböző élettel és vágyakkal?

Olyan volt nekem, mintha az öcsém lenne; nem haragudtam rá soha igazán, egyszerűen csak eltörtem volna az állkapcsát időnként.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Molyon is fent vagyok ;)

Keress a Facebookon ;)

Heti népszerű