Értékelés: Tomcsik Nóra: A változások kora
október 29, 2018Sziasztok! :)
Hosszú idő után végre egy értékeléssel tudok jelentkezni, ugyanis utazókönyvként hozzám került A változások kora c. könyv, amit már csak az utazókönyv működése miatt sem halogathattam sokáig (21 napig lehetett nálam).
Tomcsik Nóra nevével már korábban is találkozhattatok a blogon, akkor az eddigi egyetlen meséjét értékeltem, de ma időutazásra indulunk az 1910-es évek Angliájába, a boldog békeidőkbe, aminek napjai meg vannak számlálva...
 |
| Ha létezik kifejező és egyszerűen nagyszerű borító, akkor az ez! |
Szerző: Tomcsik Nóra
Cím: A változások kora
Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 324
Fülszöveg:
Anglia az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük.
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyiuk életét megváltoztathatja.
Cselekmény:
A történések nyugodt ütemben haladnak, ugyanakkor érdekfeszítőek, mert rengeteg gondolat, kétség és érzelem tükröződik a lapokról. Ami feltűnt - és egyben nagyon szimpatikus is volt -, hogy bár a világ romlott, és tele van gonosz emberekkel, minden sarkon ott vártak a jók is, akik egyengették hőseink útját. Ezt kifejezetten szívmelengető volt olvasni, és különösen Henry sokat köszönhet az ilyen mellékszereplőknek. A cselekmény emellett logikus és jól felépített, a részletek jelentőséggel bírnak vagy a világ hitelességéhez adnak hozzá.
Ez a történet nem titkoltan egy bevezetés a kor világába és hangulatába, miközben egyre közelebb kerülünk a karakterekhez, hátha lesz miért sírnunk, amikor kitör a háború. Ügyes és gonosz húzás, dehát én lelkes mazochistának érzem magam, ami a folytatásokat illeti :D
Főszereplőnk, Henry, ahogy a fülszöveg is mutatja, rengeteg helyet bejár és minden helyszínen más események formálják, másképp cselekszik, igazi fejlődésregényről beszélhetünk.
Karakterek:
A fontosabb szereplőkről többnyire jó véleményt sikerült alkotnom.
Henry
Henry egy igazán büszke fiú, egy álmodozó hősszerelmes, aki ugyan elbizonytalanodik időnként magában, de végül nem adja fel a céljait és kézzelfogható, hiteles jellemfejlődésen megy keresztül. Csodálom benne, hogy mennyire igyekszik a maga lábán állni és saját erejéből törekedni arra, hogy a legmerészebb álmait is megvalósítsa. Jóllehet, néha nehezen kezelhető, de a vele történtek miatt sokkal rosszabb is lehetne.
George
George-ot, Henry barátját sokkal árnyaltabbnak éreztem a kezdetektől. Gőgös, ahogy arra egy gróf fiától számítani lehet, és nem viseli jól, hogy nem támogatják terveit, valamint megbélyegzik az alacsonyabb sorból származó papnövendékek. Ez mogorva, nyers megjegyzéseket eredményez, ami úgy hiszem, nem illik a választott hivatásához, Sokkal merevebb és óvatosabb, mint Henry, mégis mindezek ellenére valami megfogott benne. A lázadása valami olyan ellen, amit rá akarnak kényszeríteni; az elhivatottsága, amit megőrzött annak ellenére, hogy nem osztják elképzeléseit; a kegyetlen őszintesége és a tanítvány - tanító szerepkör egyidejű betöltése, ezeket mind lehet szívlelni vagy azonosulni vele.
Sarah
Őszintén szólva, Sarah nem lopta be magát a szívembe. Ő maga is igen felnőttes, mint George, ami miatt önmagában még nem figyelek fel rá. Amit szerettem benne, amikor még szerelme kissé meggondolatlan, merész tettekre sarkallja, de később, ahogy előtérbe kerül a grófnői cím megtartása és felbukkan az új örökös, már ugyan érthető és átérezhető a helyzete, de mégsem szimpatikus, hisz közben végigkövetjük, min megy keresztül érte Henry. Igazán annak tudok csak szurkolni, hogy szurkolni tudjak nekik, mert arra készültem, hogy szeretni fogom kettejük házasságának gondolatát.
Charlotte
Sarah és George húga igazán haladó szellemű, belevaló lány, akiből nem veszett ki a gyermeki lelkesedés úgy, mint a nővéréből. Megkedveltem kezdeti skepticizmusom ellenére is.
Anna
Az utolsó fontosabb szereplőnk Anna, akinek karaktere idővel válik egyre kézzelfoghatóbbá. Eleinte George-hoz hasonlóan gőgös, nekem kissé érdektelen, de Henry barátsága és a tragédiák megmutatják egy sokkal szerethetőbb arcát. Makacs, annyi szent, de csodálatra méltó, ahogy megbirkózik mindazzal, amit kap az élettől.
Hangulat és nyelvezet:
Igényes, jó stílusú szöveget kapunk, amiben egy-két helyen kérdőjeleztem csak meg a szóhasználatot. Helyszínenként érezhető valamiféle hangulatváltás is, vannak nyomasztó és kifejezetten hangulatos légkörű helyek, ami jó pont egy változásokról, felnőtté válásról szóló regényben.
Összességében egy ábrándos, érzelmekkel teli regényt kapunk, ahol a szereplők fejlődése hiteles és nyomon követhető, tartalmaz elegendő gonoszt és jót a cselekmény előrehaladásához, és olyan végjátékkal zárul, amire senki nem számít.
Ha minden jól alakul, novemberben a folytatásról is fogok írni, ami már egy véresebb, keményebb valóságot mutat be.
Ha minden jól alakul, novemberben a folytatásról is fogok írni, ami már egy véresebb, keményebb valóságot mutat be.
Csillag: 5/4,5
...mert az igazi fangörcs még várat magára
0 megjegyzés